?:definition
|
-
Diagnózis emelkedett éhgyomri plazma glükóz vagy random plazma glükóz plusz tünetekre alapozva. A hyperglycaemia diabetes mellitusban (DM) a csökkent inzulin kiválasztás, csökkent glükóz használat vagy megnövelt glükóz termelés eredményeként történik. I. típusú DM: Körülbelül az összes eset 10%-a; autoimmun beta sejt károsodásból (IA típus) vagy idiopathiásból (IB típus) eredő inzulinhiány. II. típusú DM: Körülbelül az összes eset 90%-a; A glükóz anyagcsere heterogen rendellenességét változó fokú inzulin rezisztencia, megromlott inzulin kiválasztás és megnövekedett hepatikus glükóz termelés jellemzi. A gyógyszerek kapcsolatban vannak a hyperglycemiaval, amelyből egy új, kezdődő DM fejlődhet: Utánozhatja az I. típust vagy a II. típust; Mechanizmus: csökkentett inzulin termelés, gátolt inzulin kiválasztás és csökkentett beta sejt mennyiség (pl.: ciklosporin ); Beta sejtek autoimmun pusztulása és megnövekedett inzulin antitest titerek (pl.: interleukin-2); Hormon stimulált gluconeogenesis és csökkent inzulin érzékenység (pl.: glucocorticosteroidok); Csökkent inzulin érzékenység (pl.: fehérjebontó enzimgátlók); Gyakran visszafordítható a gyógyszer abbahagyásával vagy kontrollálható szájon át szedhető antidiabetikus hatóanyagokkal és/vagy inzulinnal. Gyakori leletek/tünetek: polydipsia, polyphagia, polyuria, súlycsökkenés, hypercholesterinemia és hypertriglyceridemia. Akut komplikációk: Diabetikus ketoacidosis (DKA) különösen I. típus; Nem ketotikus hyperosmolaris állapot (NKHÁ) különösen II. típusú diabetes; Mindkettő végződhet neurológiai tünetekben, beleértve a kómát is. A hosszú távú komplikációk microvascularisak (pl.: retinopathia), macrovascularisak (pl.: arteria coronaria betegség), neuropathia (pl.: paresthesia).
|