|
?:definition
|
-
A hypertónia a magas artériás vérnyomás. Okai lehetnek ismeretlenek (essentialis vagy idiopátiás hypertónia), vagy egyéb primaer megbetegedésekhez társul (secundaer hypertónia).A vonatkozó különböző kritériumok alapján határértékei a következők: 140 Hgmm (szisztolés) és 90 Hgmm (diasztolés) értéktől 200 Hgmm (szisztolés) és 110 Hgmm (diasztolés) értékig. A 2003 ESH/ESC Hypertónia útmutató és a NHLBI alapján az optimális vérnyomás nem haladja meg a 120/80 Hgmm értéket. A praehypertensio meghatározása szerint a vérnyomás 120-139/80-89 Hgmm. Az újabb definíciók a hypertoniát komplex progresszív cardiovascularis syndromaként jellemzik. A páciensek többsége nem produkál tüneteket; a hypertónia esetükben kizárólag a vérnyomás mérésével azonosítható. Jelek és tünetek lehetnek: fejfájás (kizárólag súlyos hypertónia esetén); és egyéb potenciálisan kapcsolódó panaszok: szédülés, arcpír, korai kimerültség, szívdobogásérzés és idegesség. Vascularis hatásokkal kapcsolatos panaszok: epistaxis, haematuria és homályos látás. A hypertensiós vészhelyzetek gyakori megnyilvánulásai: mellkas fájdalom, nehézlégzés, és neurológiai deficit. Neurologiai megnyilvánulásai: occipitalis fejfájás, cerebralis infarctus vagy vérzés, látászavar, illetve hypertensiv encephalopathia. Primaer hypertoniaban korai pathologiai elváltozások nem jelentkeznek. Végső soron a generalizált arteriolaris sclerosis elsősorban a vesékben alakul ki. A hypertónia a cardiovascularis események, így a myocardialis infarktus illetve a stroke fontos rizikótényezője. A korai diagnózis és kezelés elengedhetetlen.
|
![[This page as RDF]](https://research.tib.eu/covid-19/static/rdf-icon.gif){kind=icon}