?:definition
|
-
Az osteoporosis egy syst. skeletalis betegség, jellemzői: csökk. csonttömeg, elváltozás a csont micro-architectúrájában. Az osteopenia a csontveszt. egy enyhébb formája. Megnöv. törési kockázat akár minimális trauma esetén; csontvesztés leggyakoribb területe, és a törések a következők lehetnek: thorac. és lumb. csigolya, borda, femur felső, radius alsó része. Rendszerint nem produkálnak jeleket, vagy tüneteket, legfeljebb magasságcsökk. és kyphosist, amíg be nem következik a törés. Pathogenesis: genetikai; gyógyszerelés; diéta; szárm. eredetű; nemre jell.; életstílus; fizikai aktiv. Leggyakoribb az 1-es típus (postmenop.); nemi horm. elégtelenségének eredménye; osteoclast praecursor fokozott bevonása/válaszkészsége, fokozott csontresorptiós csontformáció elmaradás; a csökk. trabecul. csont fok. Colles-féle és vertebr. törési kockázathoz vezet; az oestrogenhiány a csont fokozott szenzitivitását okozhatja a parathyroid hormonra, ami a csontból fokozott calcium kiváláshoz, csökkent renalis Ca excretióhoz, fokozott 1,25-dihidroxi-D vitamin termeléshez vezet; a gonadalis hiánya szintén megnövelheti a cytokin termelést, ami hatással van az osteoclastokra. A 2-es típus (senilis) előfordul mindkét nemnél; csökkent csontformáció és a 1,25(OH)2 D3 csökkent renalis termelése az élet későbbi szakaszában; agykéreg és trabec. csont elvesztése fokozott csípő, hosszú csontok, és csigolya törési kockázathoz vezet. A 3-as típus a gyógyszerelés szekunder állapotaként jelentkezik, vagy olyan állapotok miatt, melyek különböző mechanizmusokon keresztül fokozott csontvesztést okoznak. A csont ásványanyag sűrűségét gyakran használják fel a csont erősségének mérésére. A WHO az osteoporosist a csont sűrűségének 2,5 érték alatti átlagos szabvány szórásaként adja meg fiatal felnőtt fehér nőkre. A terápiára történő reagálás mérésére néha a csont turnover markereket (csontra jellemző alk. foszfatáz, osteocalcin, I-es típusú prokollagén peptidek, vizeletben lévő deoxipiridinolin) használják.
|