|
?:definition
|
-
A tüdőgyulladás a tüdő fertőzés által kiváltott akut gyulladása, a leggyakoribb halálos kimenetelű kórházi fertőzés, és a leggyakoribb általános halálok a fejlődő országokban. Az Egyesült Államokban évente 2-3 millió ember betegszik meg tüdőgyulladásban, mely esetekből 60 000 halálos kimenetelű. Diagnózisa és kezelése attól függ, hogy a fertőzés bakteriális, vírusos, gombás vagy parazitás eredetű-e; közösségben, kórházban vagy egyéb egészségügyi ellátást nyújtó intézményben szerezte-e a páciens, illetve hogy ép immunrendszerű vagy immunhiányos páciensben alakult-e ki. Klinikai megnyilvánulásai eltérők: indolenstől a fulmináns megjelenésig; súlyossága az enyhétől a halálos kimenetelűig terjedhet; A páciens gyakran lázas, tachycard, illetve kórelőzményében hidegrázás és/vagy izzadás szerepelhet; a köhögés lehet improduktív vagy produktív, melyet mellkasi fájdalom kísérhet; további tünetei között megtalálható a fáradtság, a fejfájás, a myalgiák, arthralgiák és a gyomor-bélrendszeri tünetek; a súlyos tüdőgyulladás szövődményei között megtalálható a légzési elégtelenség, a szeptikus shock, a többszervi elégtelenség, a coagulopathia és az egyidejűleg fennálló betegségek súlyosbodása is; a fertőző tüdőgyulladás megjelenése idős pácienseknél, akiknél néhány egyéb tünettel társuló, újonnan jelentkező vagy súlyosbodó zavartság jelentkezik, nem minden esetben nyilvánvaló. Diagnosztikai lehetőségek: mellkas röntgen; klinikai jelek értékelése alapján; Gram-festés és köpet leoltása; haemokultúra; vizelet antigén vizsgálat Pneumococcus és Legionella antigénekre; polimeráz-láncreakció vizsgálatok légúti vírusos megbetegedésekre; specifikus IgM antitest titerek; biomarkerek. Kezelés: antimikrobiális ágensek és szupportív terápia alkalmazása.
|
![[This page as RDF]](https://research.tib.eu/covid-19/static/rdf-icon.gif){kind=icon}