|
?:definition
|
-
A hypokalemia a plazma kevesebb mint 3,5 mEq/l-es kálium (K) koncentrációja, amit az egész test káliumtartalom-hiánya vagy a kálium a sejtekbe történő kóros mozgása okoz. Kiválthatja a csökkent káliumbevitel, továbbá általában a vesék, illetve a gasztrointesztinális traktus káliumvesztése is. Hypokalemiát okozó gyógyszerek többek között a diuretikumok, hashajtók, antimikrobiális szerek, ásványi és glükokortikoidok és béta-2 receptor agonisták. A klinikai jelek a kálium kiürülésének fokától függnek, és magukban foglalhatják az izomgyengeséget, az izomgörcsöket, az izomrángásokat és a paralyticus ileust is. Amennyiben a hypokalemia súlyos, hypoventilatio és hypotensio jelentkezik. EKG-eltérések jellemzően akkor fordulnak elő, ha a szérum káliumszintje kevesebb, mint 3 mEq/l, és az ST szegmens megereszkedését, a T-hullám süllyedését és az U-hullám megemelkedését is magában foglalják. Jelzett hypokalemia esetén a T-hullám fokozatosan kiesebb lesz, az U-hullám pedig egyre nagyobb lesz. A hypokalemia arrhythmiákat, így korai kamrai és pitvari összehúzódásokat, kamrai és pitvari tachyarrhythmiákat, valamint másod- és harmadfokú atrioventricularis blokkot okozhat; esetlegesen ventricularis fibrillatio fordulhat elő. Kezelése orális káliumpótlás, 20 - 80 mEq/nap adásával, amíg a betegeknél változás nem látható az EKG-n, illetve a súlyos tünetekben. Hypokalemiás arrhythmiák esetében kálium-klorid intravénás adása szükséges centrális vénán keresztül, legfeljebb 40 mEq/h dózisban és kizárólag a szívműködés folyamatos monitorozásával; a rutin intravénás infúzió nem haladhatja meg a 10 mEq/h dózist.
|
![[This page as RDF]](https://research.tib.eu/covid-19/static/rdf-icon.gif){kind=icon}